A tea világa

Nagy tearajongók vagyunk. Nagyszerű íze mellett világraszóló, eseménydús, fantasztikus történettel rendelkezik.

Íme néhány csemege a teatörténelemből:

 A legenda szerint a teát a kínai Sen Nung császár fedezte fel Kr. e. 2737 körül. Miközben egy csésze forró vizet iszogatott, egy enyhe fuvallat tealeveleket fújt az italába, megváltoztatva annak színét. A császár belekortyolt, tetszett neki az íz, és hipp-hopp, megszületett a tea.

 Ám akár igaz, akár nem, a feljegyzések szerint a kínaiak legalább a Kr. e. 10. század óta isznak teát – tehát ez az ital több mint 3000 éves!

 A kínai Tang-dinasztia alatt Korea, Japán és Vietnam felé megnyílt kereskedelmi útvonalak révén a tea karrierje egyértelműen virágzásnak indult a Távol-Keleten. Valójában Lu Jü szerint annyira népszerűvé vált, hogy néhány kereskedő a készpénz helyett szívesebben fogadott el teatömböket fizetőeszközként.

 A japán szamurájok – a szigorú erkölcsi kódexükről és önfegyelmükről híres elit harcosok – odavoltak a teázásért. A Csa-no-ju teaszertartás hagyományát nagy becsben tartották: Takuan Szóhó írta a 17. században, hogy „nyugodtan hallgatták a forró vizet a kannában, amely úgy hangzik, mint a fenyőtűkön keresztülfúvó szellő, és megfeledkeztek minden evilági szomorúságról és aggodalomról.” 

 Az összes közül talán a leghíresebb teadélutánon nem is ittak teát, hanem megsemmisítették! A bostoni teadélután a brit parlament 1773-as teatörvénye elleni tiltakozás volt, amelynek részeként a Szabadság Fiai mintegy 342 láda teát borítottak a tengerbe. Ez kulcsfontosságú pillanat volt az amerikai függetlenségi háborúhoz vezető úton, de mi azért sajnáljuk, hogy annyi tea kárba veszett.

 Azt hiszed teázni sima ügy? Margot Asquith, a volt brit miniszterelnök Herbert Asquith felesége erre rácáfol, ezt az anekdotát a 19. században jegyezte fel: „Egy nap Asquith miniszterelnöknek a komornyik szolgált fel teát. A következőképpen zajlott a beszélgetés: „Teát, kávét vagy egy őszibarackot a kertből, Uram?” „Teát, kérem.” „Kínait, indiait vagy ceylonit, Uram?” „Kínait, kérem.” „Citromot, tejet vagy tejszínt, Uram?” „Tejet, kérem.” „Jersey-it, herefordit vagy shorthornit, Uram?” És így tovább, és így tovább – reméljük, hogy végül is megkapta azt a csésze teát!

 George Orwell (igen, az a fickó, aki az 1984-et és az Állatfarmot írta), 1946. január 12-én egy figyelemre méltó esszét adott közre a London Evening Standard lapban, amelynek címe „Egy kellemes csésze tea”. Ebben azt írta, hogy „a tea a civilizáció egyik alappillére” – ezzel nem is vitatkoznánk.

 Sok ember állítja, hogy ő készíti a „tökéletes” csésze teát. De ez csak akkor igaz, ha követik az ISO 3103:1980 szabványt. Ez a tea főzésének a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által jóváhagyott, nemzetközileg elismert, szabványos módja. Nem tréfálunk – egy nemzetközi testület kiadott egy hivatalos dokumentumot a tea készítésének helyes módjáról – ez komoly dolog.

 

Mi a helyzet a NESTEA-vel?

A NESTEA számtalan okból élvezetes – felséges az íze (mint tudod), és gondosan kiválasztott ültetvényeken nőtt tealevelekből származó teakivonatot tartalmaz, így minden kortyban a tea üdítőital nagyszerű ízét élvezheted.